A mikházi kolostor falain belül támadt ferences szellemiség meghatározóan bejárta az országot, a rendháznak híre eljutott Rómáig. Volt idő, amikor fejedelmi tiltások miatt Erdélyben, a ferencesek Szent István rendtartományában mindössze a csíksomlyói és a mikházi kolostorok működhettek. A negyvenes évek végén kényszerlakhelyekre: Máriaradnára, Esztelnekre hurcolták valamennyi ferences szerzetest, jobb esetben, hiszen többen börtönben végezték. A most aranymisés P. Kádár Kálmán Páter István hűséges maradt hitéhez, rendjéhez, népéhez akkor is, amikor kényszerlakhelyre hurcolták, de hűséges maradt népéhez, amikor később a börtönből szabadult Márton Áron püspök közbenjárására a barátok a felszámolt kolostorokban újrakezdhették hivatásukat, az atya is visszatért Mikházára. /Lokodi Imre: Erdélyi franciskánusok aranyünnepe. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 24./
1999. november 8.
Nov. 6-án Gyergyóremetére zarándokoltak a gyergyói keresztalják, hogy együtt ünnepeljék a templom védőszentjét, Szent Lénárdot. Az ünnepi szentmisét P. Balázs Aba esztelneki ferences celebrálta, az oltárnál ott volt Bálint Lajos ny. érsek is. A búcsún megjelentek között ott volt dr. Garda Dezső és Nagy István parlamenti képviselő is. Nagy István a szociális kérdések terén tudott tájékoztatni, dr. Garda Dezső pedig az egyházi javak visszaszolgáltatásáról, az egyházi vagyon helyzetéről és az erdőkkel kapcsolatos kérdésekről. /Aranymisés áldás Gyergyóremetén. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./
1999. november 26.
A kommunista hatalom Romániában 1948-ban feloszlatta a ferences szerzetesrendet. Csakhogy a Ferenc-rend nem volt hajlandó feloszlani. 1949-ben felheccelt munkások megrohanták Vajdahunyadon a ferences főiskolát, berendezését összezúzták, a tanári kart és a növendékeket elűzték. 1950. augusztus 20-án éjjel valamennyi erdélyi ferences rendházból Máriaradnára hurcolták a szerzeteseket, összesen 150 főt. . Az állam azt tervezte, hogy elszakítja a katolikusokat Rómától és békepapok segítségével a hatalmat kiszolgáló központokat szervez. Páter Gurzó Anaklét jogászprofesszor és Godó Mihály jezsuita pap összeállítottak egy olyan anyagot, amely azután szinte kézikönyve lett az ellenállásnak és megerősítette a papokat abban, hogy ki kell tartaniuk a bebörtönzött Márton Áron püspök mellett. Máriaradnáról 1952-ben három helyre, Désre, Esztelnekre és Körösbányára hurcolták a ferenceseket, internálásuk 1967-ig tartott, addig rendszeresen jelentkezniük kellett a rendőrségen. 1954 márciusában kiengedték a börtönből Márton Áron püspököt, aki semmilyen feltételt nem volt hajlandó elfogadni. Ugyanakkor viszont Gurzó Anaklétot és társait, tizenvalahány papot letartóztattak és koncepciós pert indítottak ellenük. /Balázs János: Az üldöztetés évei. = Brassói Lapok (Brassó), nov. 26./
1999. december 10.
A kommunista diktatúra, az egyházüldözés idején több ferences szerzetest is bebörtönöztek /Boros Fortunátot, aki börtönben is halt meg, további elítéltek: Gurzó Anaklét, Écsi János, Angi Csaba, Benedek Fidél, Fodor László, Fülöp Tamás, Pöhacker Balázs, Bálint Szalvátor, Fodor Pelbárt, György Hugó, Krizogon fráter, Hajdú Leánder, Szentmártoni Odorik, Szőcs Izidor és Ferencz Ervin/. - 1991-ben az állam újra elismerte a Ferenc-rend létezését. A ferencesek Benedek Domokost megválasztották tartományfőnöknek. 1991-ben 28 rendtag volt, azóta sok fiatal jelentkezett a rendbe, jelenleg 68-an vannak. A ferencesek noviciátusa Magyarországon, Szécsényben van, a teológia pedig Szegeden. Erdélyben a ferences kolostorok nagy része még mindig állami kézben van. Egyelőre Csíksomlyó, Dés, Déva, Gyergyószárhegy és Esztelnek rendháza van osztatlanul a birtokukban, a többi helyzete rendezésre vár. Marosvásárhelyen a ferencesek szegénykonyhát tartanak fenn, Pál atya pedig cigánypasztorációt végez, Déván Bőjte Csaba három ferences társával 160 árvagyerekről gondoskodik, további húsz gyermekkel az üresen álló szászvárosi kolostort népesítették be. /Balázs János: A ferencesek Erdélyben. = Brassói Lapok (Brassó), dec. 10./
1995. március 25.
Márc. 25-én tartotta éves közgyűlését a budapesti Magyar Műveltség Szolgálat /MMSZ/. Tatár József, az MMSZ vezetője elmondta, hogy az 1990-ben alakult szervezetüknek jelenleg 30 csoportja van. Néhány csoport tevékenysége, az elhangzott beszámoló alapján: - Bölön /Kozma Albert unitárius pap/ Bölön volt egykor a legnagyobb unitárius közösség. Nagyon nehéz a fiatalokat összehívni. Sokan elvándoroltak, tavaly tizenkét olyan temetést végzett, ahol a ház utolsó lakója halt meg, ennyi ház maradt üresen. Közben egyre többen vannak a románok, körükben nagy a gyermekáldás. A Vatra segítségével megvették a tsz felszerelését, istállóit, most majd a földek jönnek. Március 15- előtt helikopterek köröztek a vidéken, katonai teherautók robogtak át a falun, bejöttek hozzá is a rendőrök és a márc. 15-i rendezők névsorát kérték.- Brassó /Bódog Erzsébet, az Apáczai Csere János Egyesület elnöke/ Brassó kiesik az erdélyi vérkeringésből, eddig már nem jönnek el a magyarországiak. A városban 34 ezer magyar él, de szétszórtan, alig lehet magyar szót hallani Brassóban. Az Egyesület márciustól fénymásoltan sokszorosított Közlönyt ad ki. Egyre kevesebben jönnek közösségi munkára, ő egyszerre elnök, gépíró, beosztott, a könyvtár rendezője, stb. Felmérést készítettek a Duna Televízió nézettségéről. - Déva /Jánky László nyugdíjas gyógyszerész, az RMDSZ dévai elnöke/ Visszaállítják Dávid Ferenc összetört emléktábláját. A csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület megvásárolt és berendezett egy tájházat, összegyűjtve a bukovinai székelyek régi tárgyait. - Az audiovizuális kör iránt nagy az érdeklődés, a videotékának 80 kazettája van, hetente tartanak videovetítést. A Magyarok Nagyasszonya Kollégium /Déva/ 870 kötetet kapott az MMSZ-től. - Déván 6-7000 magyar él, Vajdahunyadon is ennyien lehetnek. - Déván márc. 15-én hősi emlékművet állítottak fel az 1848-as és a későbbiekben meghalt hősük tiszteletére. - Esztelneken /Varga Attila/ csak egy páran intézik az RMDSZ ügyeit. Színes tévét és parabola antennát kaptak az MMSZ-től.- Négyfalu küldötte, Hochbauer Gyula elmondta, hogy mintegy kétezer adatközlő segítségével állították össze a Magyar iskolák a Kárpát-kanyarban /Hétfalusi Művelődési Társaság, Sepsiszentgyörgy/ című könyvet, amelyik 1994-ben jelent meg. Az MMSZ számítógépet és könyveket juttatott nekik.- Marosvásárhely /Ötvös György/ Sok könyvet kaptak az MMSZ-től. Ábécés könyvekre és mesekönyvekre lenne szükség, hogy azokat az elrománosodó falvakban élő magyar családoknak elvihessék. - Resicabánya küldötte Makay Botond református lelkipásztor volt, aki a szórvány lapját, a Délvidéket szerkeszti. Ugyanaz a néhány ember található az RMDSZ, az EMKE és az MMSZ aktív tagjai között, állapította meg. Nemrég figyeltek fel arra, hogy Bogsánbányán a temetőben 1848-as emlékmű van, idén ott tartották a márc. 15-i megemlékezést. - Felsőbánya /Hitter Ferenc/ 16 ezer lakosából 5 ezren voltak magyarok, de a hatalmas arányú elvándorlás miatt jelenleg mintegy 4 ezer a magyarok lélekszáma. Ugyancsak Felsőbányáról Botor József elmondta, hogy 1994-ben megszűnt a magyar líceum, azóta ő magyar órákat tart a tanulóknak. Munkáját mindenképpen gátolták: először azt mondták, nincs üres terem, amikor intézkedett, akkor közölték, hogy nem fizetik óráit, de ő ingyen is vállalta. Ezután néhány szülőt megkörnyékeztek, hogy erre nincs szükség /ez az önkéntes behódolás, jegyezte meg/, így az 18 tanulóból 14 maradt. - Nagybányán is megszűnt a magyar líceumi oktatás, nagyon sok tanár áttelepült Magyarországra. - Lupény /Farkas Éva/ Színjátszó csoportot alakítottak. Mindössze 10-11 nyolcadikos tanulója van a magyar tagozatnak, 1982-ben még párhuzamos magyar osztályok is voltak. A magyar tagozatot a város szélére tették, sok szülő nem viszi oda naponta gyermekét, inkább a közeli román iskolába adja. - Szőkefalva /Szász János/ Dicsőszentmártonhoz közeli, 400 házas falu, lakóinak 71 százaléka magyar. Emlékmű felállítását tervezik, ahol az 1848-as, az első és a második világháború halottaira emlékeznének. - Temesvár /Tácsi Erika tanár / Óriási mértékű az elvándorlás, kevés a gyermek. Az idei évtől a Temesvári Új Szó napilap hetilap lett Heti Új Szó néven. A megyében csak három községben folyik magyar nyelvű oktatás és az egyetlen magyar középiskola a temesvári Bartók Béla Líceum. Az iskolát a volt diákok adományai segítik. A kapcsolattartás lelkileg erősít, két esztendeje megrendezik a nemzedékek találkozóját, amikor a régen ebbe az iskolába járt diákok messze földről is eljönnek. - Aktív az Ormós Zsigmond Társaság, dr. Matekovits György vezetésével. Ismert a Bartók kórus, a diákkórus.
2000. november 21.
Háromszék RMDSZ-es képviselő- és szenátorjelöltjei Felsőháromszék talán legdinamikusabban fejlődő vidéki településére, Esztelnekre látogattak. A találkozót a helyi református presbitérium és a Jókai Mór Közművelődési Egyesület szervezte. A jelöltek jártak Ozsdolán és Gelencén is. /A választók között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./
2000. augusztus 28.
Harmadszor tartották meg az Esztelneki Napokat, idén a millenniumi megemlékezéssel egybekötve. Aug. 26-án a helybeli Esztelnekért Egyesület, a Szacsvay János Alapítvány, a Háromszék napilap, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnázium és a Bod Péter Líceum helyezett el koszorút az iskolaalapító Nagy Mózes emlékkopjájára, Szacsvay János 1848-49-es honvéd tüzér főhadnagy és a magyar szabadságharc emlékművére. A millenniumra emlékeztettek a szónokok, köztük Köntzei József ny. mérnök, a Szacsvay Alapítvány elnöke és Mocsáry Beáta, a Nagy Mózes Gimnázium aligazgatója. A Háromszék napilap találkozót tartott, melyet Farkas Árpád költő, a lap főszerkesztője, Esztelnek falu díszpolgára vezetett. Bogdán László író két írását olvasta fel, Kisgyörgy Zoltán pedig a mai falu gondjairól szólt. Bíró András esztelneki származású, Érdligeten élő, Baumgarten-díjas író és szerkesztő, a Keresztek, kardok, koronák című erdélyi és háromszéki tárgyú történelmi regénytrilógia szerzője könyvadományt hozott az Esztelnekért Egyesületnek. Gazda József író és Gazda Klára néprajzkutató, az esztelneki gyerekjátékok kiváló ismerője, leírója a falumentésről beszéltek. /Esztelneki Napok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 28./
2000. szeptember 10.
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója, Kakas Zoltán harminc esztendeje indította útjára a Bao Bao néprajzi-környezetvédelmi tábort. Erdély különböző helységeiből toborozza ebbe a diák és egyetemista ifjakat. Az elmúlt évek folyamán már végigjárták a Kárpátok vadregényes tájait. A Nemere hegység turistaútjait és útjelzőit is ők gondozzák. Esztelnek fölött, a Lassúág patakának forrásvidékén rendezkedtek be. A Bao-Bao a népi hitvilágban egy gyermekijesztő hiedelem-lény neve. A tábor néprajzi azért, mert néprajzi gyűjtést is végeznek. Idei táborukat július 24-augusztus 5-e között tartották, ekkor ünnepelték Kakas Zoltán 58. születésnapját is. A táborozók egy tölgyfa keresztet állítottak, belevésték: Szent Ferenc tiszteletére állították a Bao-Bao táborok résztvevői. /Daczó Á. Lukács OFM: Keresztáldás Szent Ferenc tiszteletére a havason. = Vasárnap (Kolozsvár), szept. 10./
2001. április 8.
1951. aug. 20-án a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány tagjait a kommunista diktatúra karhatalma a különböző kolostorokból elhurcolta, mindnyájukat a máriaradnai kolostorba, kényszerlakhelyre vitték. Kilenc hónap után a tábort feloszlatták, lakóit pedig Kőrösbányára, Désre és Esztelnekre szállították. Idén tervezik a megemlékezést a következő helyeken: Kaplony /jún. 13./, Csíksomlyó /aug. 9-10./, Máriaradna /aug. 20./ Kérik mindazokat, akiknek valamilyen tárgyi emlékük (fénykép, levél stb.) van, lemásolás, kiállítás céljából kölcsönözzék. /Ötven éve szedték össze a ferenceseket. = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 8./
2001. július 15.
Futásfalva több mint háromszáz katolikust számláló önálló egyházközség Kovászna megyében. Az 1993 óta megszervezett Sarlós Boldogasszony-napi (júl. 2.) búcsúja révén évente immár ezrek fordulnak meg ott. A templom nagyméretű Mária-szobra látványa rendkívüli hatást gyakorolt. A csíksomlyói Istenanya mintájára készült "három könyök eredetileg az esztelneki ferencesek kolostorában volt. A háborús idők viszontagságai között a szobor eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Bálint Lajos nyugalmazott érsek futásfalvi plébános korában (1962-1968) bukkant rá újra a parókia-épület padlásán, amelyet azon nyomban restauráltatott. /Jakab Gábor: Mária-búcsú Futásfalván. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 15./
2001. július 15.
Jún. 13-án a kaplonyi egyházközség búcsúnapját ülte a templom melletti szabad téren. A búcsús szentmisén megjelent tíz ferences, élükön fr. Páll Leó provinciálissal, aki köszönetet mondott Kaplony népének a ferenceseknek 1951-től 15 éven át nyújtott támogatásért. 1951. aug. 20-án, az erdélyi Szent István Rendtartomány védőszentjének napján az összes erdélyi ferencest Máriaradnára deportálták. A radnai tábor kilenc hónapig tartott, utána folytatódott a deportálás. A hatóságok három helységet: Dést, Esztelneket és Kőrösbányát jelölték meg a ferencesek kényszerlakhelyéül. Az 1951-es deportálásra a ferencesek három helyen emlékeztek: a Nagykároly melletti Kaplony községben, Máriaradnán és Csíksomlyón, azoknak az egyházmegyéknek a területén, ahol a ferencesek működnek. A ferencesek összeszedése rövid idő alatt ment végbe. Éppen a legszükségesebb ruhaneműt, ágyneműt csomagolhatták össze. Élelemről alig gondoskodhattak. 122 ember zsúfolódott össze Máriaradnán. Ekkor mozdultak meg a ferencesek ügyében az emberek. Gyűjtési akciókat szerveztek, a begyűlt élelmet elszállították Máriaradnára, majd később a másik három kényszerlakhelyül kijelölt helyre. A kaplonyi és szatmári hívek ebben a gyűjtési és szállítási akcióban külön is kitűntek. Csíksomlyón augusztus 11-én emlékeznek meg másodszor a ferencesek az elhurcoltatásról. Ide várják a rendtartomány minden tagját, hogy közösen köszönjék meg azt a nagy kegyelmet, hogy a provincia átvészelte a megpróbáltatások nehéz esztendeit. A harmadik megemlékezés Máriaradnán lesz, augusztus 20-án. Ötven év alatt megritkultak a sorok, a 122 ferencesből kevesen érték meg az 50. évi megemlékezést. /Fr. Pap Leonárd: A ferencesek deportálása 1951-ben. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 15./
2001. augusztus 9.
Esztelneken aug. 7-én őrizetbe vették Reiner Antalt, akit az úgynevezett Agache-ügyben három évi börtönbüntetésre ítéltek. Reiner korábban Magyarországon tartózkodott és sok jel utal arra, hogy valaki gyorsan értesítette a rendőrséget hazaérkezéséről. Reinert Csíkszeredába szállították, büntetése letöltése végett. Úgyszólván a letartóztatással együtt terjedt el az az értesülés is, hogy a rendszerváltás zűrzavarában meglincselt milicista őrnagy fia, aki az édesapja ügyében hozott ítélettel elégedetlenkedve egyenesen Strasbourgban kíván fellebbezni. Most viszont álláspontját hirtelen megváltoztatva, egyszerre úgy vélekedik, hogy amennyiben az elítéltek elismerik bűnösségüket, kérni fogja, hogy megkegyelmezzenek nekik. /(Flóra Gábor): Valakik "súgtak"? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 9./
2001. augusztus 19.
A erdélyi ferencesek három alkalommal emlékeztek arra, hogy 50 éve elhurcolták őket, megköszönve Istennek a megpróbáltatás, a hűség és a túlélés kegyelmét: Kaplonyban jún. 13-án, Csíksomlyón aug. 11-én és Máriaradnán aug. 20-án. A Szent István királyról nevezett erdélyi ferences rendtartomány szerzeteseit 1951. aug. 20-án éjjel az állambiztonsági rendőrség teherautón a máriaradnai zárdába, kényszerlakhelyre hurcolta. Az állam 1948-ben rendeletileg feloszlatta a tanító és betegápoló rendeket, a többitől önmaga feloszlását követelte. Mivel az erdélyi ferencrend nem volt hajlandó önmagát feloszlatni, az állam erőszakhoz folyamodott, és azt remélte, hogy a testvérek az éhség, a zsúfoltság, neuraszténia miatt önként elhagyják a kényszerlakhelyet, s így a rendet is. De nem így történt! A rend feloszlatásának kísérletét súlyos próbák előzték meg. 1948-ban csak titokban tarthatták meg a káptalant, amely P. Benedek Fidélt választotta meg tartományfőnöknek. Az állam megszüntette a Szerafikumot (fiú nevelőintézet), a novíciátust, a rendtartományfőnökséget és a kolozsvári nyomdát, 1949-ben pedig a rendi teológiát Vajdahunyadon. Ingó és ingatlan javaikat államosították, a templom kivételével. A diákokat, novíciusokat, klerikusokat és laikus testvéreket szülőfalujukba szállították. Több atyát bebörtönöztek, másokat heteken, hónapokon keresztül a rendőrségen vallattak, vagy kényszermunkára vittek. 1951-ben Máriaradnán kényszertáborban volt a 122 ferences szerzetes. Elhatározzák, hogy három elv szerint fognak élni: 1. önként nem oszlatják fel a provinciát, 2. senki sem hagyja el a tábort, 3. szétszórásuk esetében a Regula és a lelkiismeretük szerint cselekszenek. A kényszertábor házfőnöke P. Pöhacher Balázs, helyettese P. Écsy János, segítőjük a négy definitor. A rendház vezetőinek emberfeletti nehézségekkel kell megküzdeniük: a testvérek elhelyezése - szörnyű zsúfoltság -, élelem beszerzése, főzés, étkezés, mosás... Sem fizetésük, sem jövedelmük. Szerzetesi életük középpontjában a lelkiélet állt: közösen imádkoztak, elmélkedtek, minden nap miséztek. Szellemi igényeiket a teológiai tanítás, "szabadegyetemi" előadás, újságírás, éneklés, lelkipásztorkodás elégítette ki. 1952 tavaszán a kolostor szomszédságában lévő laktanyába szovjet katonákat hoztak. Ezért a testvéreknek Máriaradnát el kellett hagyniuk. Számukra három új kolostort jelöltek ki: Dés, Esztelnek és Kőrösbánya. Ide a testvéreket az elöljárók osztották be. A legjelentősebb a dési ház. Itt voltak a legtöbben, itt voltak a rendi vezetők és a teológiai tanárok a klerikusokkal együtt. Intenzív lelki, szellemi és fizikai munka folyt. A klerikusok befejezik teológiai tanulmányaikat, és az állam tilalma ellenére Márton Áron megyéspüspök pappá szentelte őket. Az állami tilalom miatt új tagokat nem vettek fel. A ferencesek a kényszertábor megpróbáltatásait türelemmel viselték, ezért hamis vádak alapján letartóztatták, börtönre ítélték a rend vezetőit és a teológiai tanárokat, hogy megfélemlítsék a többieket. Házkutatásokat tartottak, rendőrségen tartották őket, lehallgatókat szerelnek be celláikba, éjjel-nappal zaklatták, besúgásra kényszerítgették őket. Végül a plébánia alkalmazottain (két atya és két testvér) kívül mindenkinek el kellett hagynia Dést. 1967-ben Fidél főatya megállapította, hogy fizikai kényszert szenvednek, idegileg tovább nem bírják a szenvedéseket. Megengedte, hogy a testvérek elhagyják Dést, és az egyházmegye szolgálatába álljanak. Márton Áron püspök befogadta őket, és az atyákat lelkipásztoroknak nevezte ki, a testvérek pedig megfelelő szolgálatot kaptak. P. Boros Fortunát exprovinciális vértanú a Duna-csatornánál éhenhalt. 37 ferences szenvedett börtönt, másokat megvertek, éheztettek, lelkileg, erkölcsileg kínoztak, megaláztak. Közülük senki nem lett besúgó, áruló. 56 testvér élte túl a negyven évi megpróbáltatást. Ma 19 él közülük. Emlékeik megszépültek. A szenvedéseket lelkileg feldolgozták. Nem éreznek haragot. A változás után a rend azonnal újjászerveződött, jelölteket vett fel, a provincia újjászületik. A jelöltek itthon készülnek a ferences életre, a novíciusok Szécsényben, a klerikusok pedig Szegeden. Ma 65 tagja van rendtartománynak. /Fr. János: Ötven éve történt. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 19./
2001. szeptember 6.
Szept. 8-án negyedik alkalommal szerveznek egynapos faluünnepet Esztelneken. A szervezők - RHM Pants Kft., Esztelnekért Egyesület, kézdivásárhelyi Molnár Józsiás Közművelődési Egyesület -szerint lesz ünnepi szentmise, főhajtás a szabadságharcos hősök emlékét idéző helyszíneken, képzőművészeti kiállítás, zene és tánc, végül pedig bál zárja a napot. /Mózes László: Esztelnek-nap - negyedszer. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 6./
2001. szeptember 18.
Az erdélyi magyar szerzetesrendeket 1949-ben oszlatta fel a hatalom. A mikházi ferences szerzeteseket kényszerlakhelyre, Esztelnekre vitték. Spielmann Mihály, a Teleki Téka kutató főkönyvtárosa elmesélte, mi lett a mikházi rendház értékes könyvtárának sorsa. A marosvásárhelyi Teleki Könyvtár leltárkönyve tanúsága szerint 1952. január 31-én bejegyezték a Mikházáról átszállított könyvállomány. A leltárkönyvben 1292 kötetről van szó, de ez valamivel több könyvet is jelent, mert a többkötetes munkák is ide kerültek. A mikházi zárda könyvtárából elszállított nyomtatványok külön állományként vannak nyilvántartva. A könyvanyag legnagyobb része XVI- XVII. századi nyomtatvány, frissebb kiadványokból kevés van a Telekiben, valószínűleg a megyei könyvtárban tartják nyilván azokat. A könyvállomány feldolgozásra került, ezek a könyvtár nemrég megjelent XVI. századi nyomtatványainak katalógusában vannak, minden alkalommal feltüntetve a tulajdonos is. Szinte kizárólag latin nyelvű könyvállományról van szó, egy-két szerb, egy-két görög nyelvű nyomtatvány is előfordult, de vannak magyar nyelvű könyvek is, elsősorban Pázmány Péter munkái, Kájoni János által összeállított énekeskönyv. A csíksomlyói nyomtatványok Mikházára is lekerültek, a dévai ferences kolostorból, Gyulafehérvárról, de még a bákói ferences klastromból is jutott el a mikházi kolostor könyvtárába nyomtatvány, mert tudjuk, hogy nem csak csíksomlyói, hanem a mikházi ferencesek is felvállalták a csángóföldi magyarság lelki-gondozását. - Nem lehet tudni, mi történt a kéziratos könyvekkel. Ezek 1947-48-ban elkerültek a kolostorból, amikor az összes erdélyi ferences rendházakban a nagy értékeket elrejtették a szerzetesrend várható feloszlatása előtt. Ezek a könyvek Székelyudvarhelyre kerültek, a ferences kolostorba, onnan kerültek elő a nyolcvanas évek derekán, vagy Csíkszeredában találhatók. /(lokodi): Hová lett a mikházi ferencesek könyvtára? =Népújság (Marosvásárhely), szept. 18./
2001. november 21.
A gyulafehérvári Főegyházmegyében kevés szerzetes van, de 15 szerzetesi közösség képviselteti magát: a Mallersdorf-i Szegény Ferences Nővérek Székelyudvarhelyen, Gyulafehérváron, Déván, Kézdiszentléleken, Csíkszépvízen tevékenykednek. A Szociális Testvérek Társasága Gyulafehérváron, Kolozsváron, Csíkszerdában, Marosvásárhelyen és Désen működik. A Segítő Nővérek Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson és Marosvásárhelyen működnek. A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön a szegények szolgálatát tartják feladatuknak. A Klarisszák, monasztikus szerzetesnők monostora, "Csíksomlyó Ágacskája", kánonilag 2000. augusztus 11-én lett alapítva Csíksomlyón, négy nővérrel. A fentieken kívül az egyházmegye területén a következő női szerzetesközösségek működnek néhány taggal: Iskolanővérek (Kolozsvár és Lemhény), Jézus Szíve Társaság (Kolozsvár, Gyulafehérvár), Orsolyanővérek (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyszeben), Szatmári Irgalmas Nővérek (Marosludas, Szováta, Kolozsvár), Szt. József Nővérei (Gyulafehérvár), Kereszt és Szenvedés nővérei (Gyimesközéplok). Jelenleg 41 ferences dolgozik szétszórtan a főegyházmegye területén: Kolozsvár, Kőrösbánya, Déva, Szászváros, Vajdahunyad, Brassó, Esztelnek, Csíksomlyó, Szárhegy, Marosvásárhely, Szamosújvár, Dés. Egyetlen piarista él Kolozsváron, egy konventuális ferences Marosvásárhelyen és egy jezsuita a gyulafehérvári szemináriumban tevékenykedik. /Erdélyben 15 szerzetesrend tevékenykedik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./
2002. október 8.
Okt. 7-én Aurel Dionisie Agache, a néhai őrnagy legidősebb fia Ionel Milos, a kézdiávásárhelyi rendőrség felügyelője jelenlétében Esztelneken lefoglalták Reiner Antal házát és az ingatlanhoz tartozó kertet. Az Agache család a néhai őrnagy gyilkossági perében elítélt öt kézdivásárhelyitől fejenként 52 234 800 lejes erkölcsi és bírósági perköltséget követelt. Ifj. Agache elmondta: a mai árfolyam szerint 70 milliót követel, és Reiner esztelneki ingatlanja a sepsiszentgyörgyi bírósági szakértő véleményét figyelembe véve hamarosan kalapács alá kerül. Ha három árverés után sem kerül gazdája, akkor az ingatlan Reiner tulajdonából ifj. Agache birtokába megy át. Ami Héjja Dezsőt illeti, a számára megítélt 52 millió lejt a nyugdíjából tartják vissza. A három, Magyarországon tartózkodó elítélt esetében ifj. Agache Magyarországon nemzetközi per keretében próbálja majd felhajtani az Agache családnak megítélt kártérítést. /(Iochom): Agache-ügy. Kényszervégrehajtás Esztelneken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 8./
2002. október 10.
2001. dec. 3-án született meg a Kovászna megyei törvényszék döntése az Agache-ügyben elítéltek vagyonának elkobzását illetően. A Legfelsőbb Bíróság két évvel ezelőtti jogerős határozata így szólt: a vádlottak (Filip-Orbán Daniella Kamilla, Héjja Dezső, Paizs Ottó, Reiner Antal és Konrád János), fejenként 10 millió lejt kénytelenek fizetni Agache özvegyének és 60 millió lejt erkölcsi kártérítés címén. Időközben az inflációt is rászámolták. Ez egyedül a három év szabadságvesztésre ítélt Reiner Antalt érintette, ugyanis okt. 7-én reggel zárolták a börtönben raboskodó alperes esztelneki ingatlanát. Agache fia elmondta, a következő lépés a ház és a hozzá tartozó telek felértékelése lesz, amit majd árverésen fognak kalapács alá helyezni. Ha a birtok nem talál gazdára három licit után sem, minden az ifjú Agache tulajdonába kerül. Arra a kérdésre, hogy hajlandó lenne-e elállni követeléseitől, tekintettel az elítélt nyomorúságos helyzetére, Agache Dionise kijelentette: "Ha Reiner Antal beismeri bűnösségét, megtarthatja az ingatlant!" Az elhunyt őrnagy fiának feltett szándéka, hogy Héjja Dezső esetében a 60 milliót meghaladó kártérítést és perköltséget annak nyugdíjából tartassa vissza. /(dimény): Agache nem kegyelmez. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), okt. 10./
2002. október 28.
A Szacsvay János Alapítvány, az Esztelnekért Alapítvány, a Molnár Józsiás Közművelődési Egyesület és a Felső-háromszéki Népművészek Egyesülete ötödik alkalommal szervezte meg Esztelnek falu ünnepét okt. 26-án. A Szacsvay János-emlékműnél tisztelegtek az 1848/49-es szabadságharc hősi halottai emléke előtt. Bogdán László megnyitotta Vinczeffy László festőművész egyéni tárlatát. A nap fénypontját a debreceni Valcer Táncstúdió társaságitánc-bemutatója, illetve mazsorettcsoportjának fellépése jelentette. /(Iochom): Falunap Esztelneken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./
2002. november 26.
A nov. 25-én a kézdivásárhelyi bíróságon Reiner Antal hagyatéki tárgyalását dec. 20-ra halasztották, mivel az érintett felek közül csak a felperes Agache-fiú jelent meg, Reiner Antal és ügyvédje távolmaradt. Az 1989-es forradalomkor meglincselt milicista fia 70 millió lejes kártérítést követel azoktól, akiket apja haláláért gyilkosság vádjával elítéltek és bebörtönöztek. A bebörtönzött Reiner Antalt nem hozták el. Reiner az ún. Agache-ügyben született ítélet szerint 52 millió lejjel tartozik Agachénak. A kirakatper szereplője ezt az összeget erkölcsi kártérítés és perköltség címén kellene hogy kifizesse az egykori őrnagy (post mortem ezredesi rangra emelték) családjának. A börtönben levő férfinak mindössze egy esztelneki ingatlantöredék van a nevén, de annak tulajdonhelyzete annyira zavaros, hogy hagyatéki tárgyalást kellett kezdeményezni. /Bartos Lóránt: Reinert senki sem képviselte. Halasztották a hagyatéki tárgyalást ügyében. = Krónika (Kolozsvár), nov. 26./
2003. február 13.
Febr. 12-én Reiner Antal kiszabadult a börtönből, az Agache-per utolsó börtönben lévő elítéltje este Esztelnekre érkezett. Reinernek febr. 21-én meg kell jelennie a kézdivásárhelyi bíróságon sorra kerülő vagyonmegosztási tárgyaláson. Reiner 2001. aug. 4-én a békéscsabai menekülttáborból váratlanul hazatért esztelneki otthonába, ahol másnap letartóztatták. 557 napig ült rácsok mögött. /Iochom István: Agache-ügy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 13./
2003. február 22.
Újabb tárgyalást tartottak febr. 21-én a Reiner Antal versus Aurel Agache Dionisie polgári perben. Mint ismeretes, Agache azért indított eljárást a börtönből nemrég kiszabadult esztelneki lakhelyű férfi ellen, hogy be tudja hajtani az 1999-ben született végleges bírósági döntés nyomán neki megítélt 50 millió lejes kártérítést. Chiper Jenica ítélőbíró elfogadta az Agache által benyújtott iratcsomót, és arra kérte az 1989 decemberében Kézdivásárhely főterén meglincselt milicista fiát, hogy márc. 17-re, a következő tárgyalás időpontjára szakértővel értékeltesse fel az Reiner esztelneki házát. Ötvös Zoltán ügyvéd beadványt nyújtott be az ítélőbírónak, amely szerint Bugár Lenke (Reiner volt felesége) nem hajlandó kivonulni a vagyonközösségből, hanem külön telekkönyveztetni szeretné az ingatlan őt megillető részét. A tárgyalás után Agache és Reiner találkoztak a bíróság udvarán. Agache ajánlatot tett a feketehalmi börtönből szabadult férfinak: a B1 televízióadó Igazságmondó gép című műsorában hazugságvizsgáló gépre kötve tegyenek fel egymásnak tíz-tíz kérdést annak érdekében, hogy fény derüljön az igazságra. /Bartos Lóránt: Reiner Antal a tévében? = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./
2003. május 21.
A múlt hét elején került sor az Aurel Dionisie Agache és Reiner Antal között zajló vagyonmegosztásért folytatott per újabb tárgyalására. Az ügyet ismét elhalasztották, június 9-ére, mert nem érkezett meg a vagyonfelértékeléssel foglalkozó szakértők névsora. Az 1989 decemberében Kézdivásárhely főterén meglincselt népnyúzó milicista őrnagy legnagyobb fia azért kezdeményezett tárgyalást a másfél évi börtön után februárban szabadult Reiner ellen, hogy be tudja hajtani rajta a - két évvel ezelőtt jogerős bírósági döntéssel megítélt - mintegy 70 millió lejt kitevő erkölcsi és anyagi kártérítést. Reiner egyetlen vagyona esztelneki házrésze, az ingatlanban viszont rajta kívül volt felesége, a Magyarországon élő Bugár Lenke, valamint az esztelneki Vass család tagjai is résztulajdonosok. Az ún. Agache-bűnperben Reiner ellen tanúskodó Várdó Vilmos és neje, Gizella most kijelentették, hogy nem is ismerik Reinert, jóllehet 1991-ben és 1997-ben keltezett nyilatkozatukban azt mondták, hogy Reiner ott volt az 1989. december 22-én Kézdivásárhely főterén meglincselt rendőrtiszt agyonverői között. Reiner ezt hallva a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, a per újratárgyalását kérve. Viorel Voiculescu, a kézdivásárhelyi rendőrség egyik munkatársa a napokban újra kihallgatta Reiner Antalt. Az ügyben történt váratlan fordulat ellenére az RMDSZ folytatja a gyűjtést a kisemmizett, beteg Reiner megsegítésére. Néhány hete a New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítványa is felhívást intézett az amerikai magyarsághoz a politikai koncepciós perekben meghurcolt, börtönbüntetést szenvedett Reiner Antal és Héjja Dezső megsegítésére. /K. Gy.: Agache még mindig pereli Reinert. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 21./
2003. június 10.
Az Agache-ügy egyik Magyarországon tartózkodó szereplőjének, Paizs Ottó nyugdíjából a felperes Agache Aurel Dionisienak, a néhai milicista fiának bankszámlájára júliustól bizonyos összeget /nyugdíja egyharmadát/ utalják át. Eddig csak Héjja Dezső betegnyugdíjából érkezett havi rendszerességgel mintegy négyszázezer lej a Feketehalmon élő Agache család számlájára.Jún. 9-én ismét elhalasztották Agache Reiner Antal ellen kezdeményezett pere tárgyalását. Ifjabbik Agache perrel akarja behajtani Reiner "adósságát", mely egy májusi inflációs kiegészítés után 76 471 447 lejre rúg. Az esztelneki lakóhellyel rendelkező férfinak - a 2001-ben véglegesített bírósági döntés szerint - erkölcsi kártérítés és perköltség címen kellene kifizetnie a pénzt a Kézdivásárhely főterén 1989 decemberében meglincselt milicista családjának.A megyében élő ingatlanbecslő szakember különféle okokra hivatkozva visszautasították a bíróság felkérésé a ház felértékelésére, ezért a bíró úgy döntött, hogy egy brassói iroda munkatársához fordulnak. /Bartos Lóránt: Visszatartják Paizs Ottó nyugdíját. = Krónika (Kolozsvár), jún. 10./
2003. július 10.
Reiner Antal, az Agache-ügy egyik elítéltje nemrég a per újratárgyalását kérte, miután az őt börtönbe juttató Várdó házaspár megváltoztatta 1991-ben tett és 1997-ben megerősített nyilatkozatát, mely szerint látták az esztelneki férfit Agache Aurel post mortem őrnagyi rangra emelt egykori milicista meglincselői között. Várdó Vilmos és neje, Gizella, az új nyilatkozatban határozottan cáfolta, hogy látták volna Reinert. Elmondásuk szerint akkor találkoztak vele először, amikor az - a börtönből szabadulva - meglátogatta őket. Az új megvilágításban Reiner Antal az ügy újratárgyalását kérte. Reinert előzetesen a rendőrség hallgatta ki, majd az esztelneki férfi jún. 16-án váratlanul idézést kapott Bukarestbe, a bíróságra, ahol a Kézdivásárhely főterén 1989 decemberében történt eseményekről kellett beszámolnia. Várdóékat ekkor nem idézték be. Reiner múlt hónap 24-ére kapta a következő idézést, akkor nem engedték szóhoz jutni sem, azzal fenyegették meg, hogy eltávolítják a teremből, a tárgyalás mindössze néhány percet tartott. A bíró közölte vele, hogy írásban értesítik. A bíróság még aznap ítéletet hirdetett az ügyben: a 609-es számot viselő büntetőjogi törvényszéki döntés kivonata szerint visszautasította Reiner per-újrafelvételi kérelmét. /Bartos Lóránt: Visszautasították Reiner kérelmét. = Krónika (Kolozsvár), júl. 10./
2003. november 12.
Nov. 10-én a kézdivásárhelyi bíróságon alig pár percig tartott az Aurel Dionisie Agache, a néhai milicista őrnagy legidősebb fia Reiner Antal esztelneki ingatlanjának megosztásáért a múlt év novemberében indított pere. Jenica Chiper ítélőbíró közölte az érintettekkel, hogy az ügyben semmiféle előrelépés nem történt, a bíróság által kijelölt brassói építkezési szakértő nem adott életjelt. A következő tárgyalás időpontját dec. 8-ra tűzték ki. /(Iochom): Tizenegyedszer is halasztottak (Agache-per). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 12./
2003. december 9.
Immár tizenkettedik alkalommal halasztottak abban a perben, amelyet Agache Aurel Dionisie kezdeményezett Reiner Antal ellen. A per tárgya vagyonmegosztás, Agache így próbálja behajtani azt a pénzt, amelyet 2001-ben ítélt meg számára a bíróság erkölcsi és anyagi kártérítés címen. Az Agache családnak Reiner az inflációs kiigazítás után kb. 71 millió lejjel tartozik. Dec. 8-án a per összes szereplője jelen volt a kézdivásárhelyi bíróságon, viszont ismét halasztásra került sor, mivel az ingatlanszakértő nem értékelte fel a Reiner egyetlen vagyontárgyát képező esztelneki kis házat. A következő tárgyalásra jan. 19-én kerül sor. A Kézdivásárhely főterén 1989-ben meglincselt Agache Aurel milicista legnagyobb fia elmondta: csak a választások után szándékozik újságírókkal szóba állni az üggyel kapcsolatosan. /Bartos Lóránt: Agache-ügy: újabb halasztás. = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./
2002. január 24.
A csíkszeredai fegyházban raboskodik immár hat hónapja Reiner Antal. Az Agache-család által meghirdetett bosszúhadjárat egyik áldozata, aki ellen 1997-ben kezdték meg a bűnügyi eljárást. Több éves pereskedés és ítélethozatal után Reinert hat hónappal ezelőtt tartóztatták le. Mint mondotta, többször elment Magyarországra, ám nem tudott sokáig ott sem maradni, hiszen szíve hazahívta. Az anyaországban politikai menedékjogot is kapott, de amint meghallotta, hogy Héjja Dezsőt börtönbe zárták, úgy döntött, beadja a kérelmet a politkai menedékjog visszavonására és hazajön. Egyetlen éjszakát tölthetett otthon, Esztelneken: másnap reggel a rendőrség elvitte. Családja jelenleg Magyarországon él. Huszonhárom évi házasság után elváltak feleségétől, a huszonnyolc éves lánya és húszéves fia is Magyarországon lakik. A hat hónap alatt látogatói között volt Ráduly Róbert képviselő, Frunda György szenátor és több alkalommal Katona Ádám, aki csomagot küldött. Távol a családtól, nehezen viseli a börtönt Reiner. A többéves pereskedés miatt szívbetegsége súlyosbodott. A börtönkörülményeiről nem szívesen mesél. Annyi azért kiderül, gyógyszert kap, a betegszobába azonban nem viszik, mert nincs elég hely. /(Daczó Dénes): A szabadság utáni vágy. Reiner Antal menedékjog helyett a börtönt választotta. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./
2002. május 10.
Április 11-én Esztelneken az immár 300 éves múltra visszatekintő Szacsvay-Köntzey kúria, a székely nemesi udvarház felújításának befejezését ünnepelték. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója tartott előadást a Szacsvay családról, annak híres leszármazottairól. /(nagy): Egy 300 éves épület Esztelneken. A legrégibb székely kúria. = Székely Hírmondó (Kézdivásárhely), máj. 10./
2002. május 28.
Katolikus vidék Felső-Háromszék, megtartotta vallását, Szentföldnek is nevezik. Központja Esztelnek, az obszerváns Ferenc-rendi kolostorával és annak az egész vidékre kiterjedő apostoli buzgóságával. Azonban a kolostorban ma már csak két agg szerzetes él. Az utánpótlás ugyanis késik. Esztelneken a kolostor a mellette levő templommal együtt 1923 karácsonyán leégett, és értékes kéziratokat őrző könyvtára megsemmisült. 1951 Szent István napja is szomorú emlékként maradt fenn. Éjfélkor ugyanis megjelentek a milicisták, és közölték a házfőnökkel, hogy el kell hagyniuk a kolostort. Az erdélyi ferenceseket tulajdonképpen ezen a napon gyűjtötték össze, és fogolyként Máriaradnára, gyűjtőtáborba vitték. Az üresen maradt kolostorba 1951. aug. 21-én huszonegy minoritát, kapucinusokat, iskolatestvéreket és a nagyváradi egyházmegye világi papjait deportálták. A kolostor épületét szegényesen tudják fenntartani, kaszálóikat és legelőiket bérbe adják. Tarziciusz atya nem elkeseredett. Azt mondta, volt még úgy, hogy Csíksomlyón egyetlen barát élt a kolostorban, és később mégis benépesült. /Kristály Lehel: Kihalóban a Ferenc-rend Felső-Háromszéken. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 28./
